Megvalósuló tevékenységek

Történetmesélés képregényben

Szuperman, Batman, Wonder Women, Aquamen. Kik ők? Szuperhősök – keletkezésük sorrendjében.

Remete Szent Antal, Egyiptomi Mária, Szent Miklós – mindenki kitalálja, kik ők, mert benne van a nevükben.

Persze, mi nem vagyunk Szuperhősök, pedig igenis mindenkinek van szuperképessége, maximum nem forgatnak belőle filmet, és sok sok elnevezés van, amit újradefiniálhatnánk.

Szentek sem vagyunk, habár ez a kapu mindenkinek nyitva áll, mert igenis mindenki tudja, mi a jó, csak a dolgok nem mindig sikerülnek jónak.

Mi emberek vagyunk – saját történettel.

Ki vagy te? Mi a te történeted?

Írd le, rajzold le, CSINÁLJ KÉPREGÉNYT!

Csak a te történeted, de mi is kíváncsiak vagyunk rá, mert a te történeted, a mi történetünk is. Ezer és ezer szál köti egyik ember történetét a másik ember történetéhez, mindegy, hogy fiú, vagy lány, mindegy hogy hány éves, hol lakik, mi a kedvenc étele. Emberek vagyunk mindannyian, megszülettünk, egyszer majd távozunk, küzdünk, vagy éppen nem küzdünk, szeretünk, hát persze előfordul, hogy nem szeretünk…, de minden rossz ellenére vannak olyan történetek az életünkben, amelyek kiemelkednek, amelyeket nem felejtünk el, amelyek olyanok, mint a csillagok. Vagy éppen az, hogy nem olyanok, de akkor meg miért nem?!

Szóval, ha szeretnéd elmondani nekünk, ki vagy te, ha van olyan sztori, amit megosztanál velünk, akkor köztünk a helyed.

Nem probléma, ha nem tudsz rajzolni – a történetmeséléshez nem ez a legfontosabb, és van egy-két meglepően egyszerű, de jól működő technika.

Az se gond, ha nem tudsz írni, vagy “nem úgy” tudsz írni, ennek fejlesztésére is vannak módszerek, ám ha nagyon belülről jön a mondandód, mielőtt segítenék, általában magadtól előbb rájössz, hogyan is fogalmazz.

Az a fontos, hogy el akard mondani, ami a tied, amit csak te tudsz, ami te vagy.

Mert vagy valaki – ez biztos.

Csoportvezető: Filó Veronika – grafikus, drámaterapeuta. Tevékenységében két fő elem a mesemondás (népmese) és a képi illusztrálás, amelynek eredményeként számos képregényt is alkotott. A Szegletkő Gyermekotthonban drogproblémákkal küzdő fiatalokkal is foglalkozott.

Az agresszió elsődlegesen tanult viselkedésforma, amelyet a fiatalok egy része azért sajátít el, mert sokszor ez vezet a kívánt eredményre és gyakran elismerésben is részesül környezetében alkalmazásáért.

Az agresszió jól megtanult és eredményesen alkalmazott formái mélyen rögzülnek, különösen, ha azok megerősítést nyernek a fiatalok környezetében élő fontos emberek – pl. a család vagy a kortársak – által. Sok fiatal nő fel olyan családban, ahol a szülők agresszióval oldják meg saját problémáikat, gyakran alkalmaznak testi fenyítést. Az ilyen családokban felnövő gyerekek gyakran játszanak erőszakos, durva játékokat és legtöbbször szintén agresszív gyerekekkel játszanak. Órák ezreit töltik el erőszakot imitáló számítógépes játékokkal és a televízióban sugárzott, hasonló tartalmú programok nézésével. Kamaszkorukban közülük sokan csatlakoznak agresszív fiatalokból álló bandához vagy más antiszociális csoporthoz.

Ezekre a fiatalokra egyrészt jellemző, hogy kevésbé fejlettek vagy teljesen hiányoznak azok a személyes szociális készségeik, amelyek a hatékony segítő viselkedés alapját képezik, másrészt pedig nem rendelkeznek önkontrollal. Erre utal a fiatalok nagyfokú impulzivitása, és hogy gyakran nyúlnak agresszív eszközökhöz szükségleteik kielégítése, és céljaik elérése érdekében. Harmadrészt pedig, ami a napi élet normáit és az értékeket illeti, ezek a fiatalok önzőek, és értékrendjük fejletlen.

A tréning célja, olyan ismeretekkel és készségekkel felruházni a résztvevő fiatalokat, amelyek segítségével az antiszociális viselkedés csökkenthető, a szociális készségeik pedig gyarapodnak. Kiemelt cél, hogy a résztvevők magatartásában, a társas érintkezések során pozitív irányú változás történjen.

Csoportvezetők: Szabó Péter, Tóth János Tamás – Mindketten évek óta  szociális munkásként dolgoznak, jól ismerik a helyi viszonyokat és problémákat. A Gyöngyösi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum vezetőségi tagjaiként tevékenykednek, tevékenykedtek, részt vettek a helyi drogstratégia és más szakmai programok kidolgozásában. Szakirányú tréneri képesítéssel rendelkeznek, marginalizálódott fiataloknak vezettek csoportokat az elmúlt években.

A fiatalok rezonálnak a zenére, érdekli őket, általa könnyebbé válhat a kétirányú kommunikáció megindulása és különféle témák feldolgozása. A Hallasd a hangod egy közösségi zenei foglalkozássorozat, ahol a résztvevő fiatalok közös munka során saját tartalmakat hoznak létre.

Élményalapú foglalkozásainkon zenei előképzettségtől függetlenül bárkit szívesen látunk, aki szeretne csoportban fejlődni, és létrehozna valami újat.

Célunk olyan platformot biztosítani a résztvevő gyerekeknek, fiataloknak, ahol megteremtődik az együttműködés lehetősége, és így közelebb tudnak kerülni egymáshoz a résztvevők.

A csoportmunka során együtt hozunk létre olyan zenét, amelynek a szövegét a fiatalok írják, és a zenei alap alakításában is aktívan részt vesznek.

Fontos látniuk, hogy nemcsak az általuk hallgatott előadók, hanem ők maguk is képesek saját tartalmak létrehozására, így maguk is hősökké, aktuális és személyes témákról autentikusan megnyilatkozó személyekké válhatnak.

Gyere el, ha:

• Érdekel a zene;
• Ismerkednél hangszerekkel;
• Írnál saját dalszöveget;
• Van kedved játszani;
• Van kedved beszélgetni.

Ha érdekelnek a felsorolt szabadidős tevékenységek, gyere el a Hallasd a hangod! című zenei foglalkozásra. Nem baj, ha még nem játszottál semmilyen hangszeren, nálunk kipróbálhatsz sokfélét és kibontakozhatsz.

Csoportvezetők: Rózsa Balázs, Komenczi Bálint – Mindketten professzionális zenészek, akik ezt a tudásukat hátrányos helyzetű fiatalok körében vagy gyógypedagógiai céllal is alkalmazzák. Az Autonómia Alapítvány felkérésére az ország több cigánytelepén dolgoznak együtt fiatalokkal, akiknek a szövegei mellé zenét szereznek, majd a a számok felvételébe a helyi közösség tagjait is bevonják.

A szegregátumból és város többi részéből érkező fiatalok számára közös csoportokat
szervezünk, mely során erőfeszítéseket teszünk arra, hogy a közös tevékenységek
oldják a feszültségeket, előítéleteket, növeljék az elfogadást a megértésen keresztül.
A felkeresést ún. tapasztalati szakértő bevonásával támogatjuk, aki a közösségben él
vagy élt, és rendelkezik szoros kapcsolatokkal. Elfogadott a célcsoport körében és
érti, támogatja a projekt célkitűzéseit, tevékenységeit.
A programban azokra a szubkulturális értékekre támaszkodunk, amelyeket akár
generációs kultúrának is lehetne nevezni. Jóllehet, az adott korosztályokba tartozók
sem teljesen egységesek szokások, attitűdök, kulturális fogyasztási minták szerint,
de a fő cél az, hogy olyan tevékenységeket találjunk, amelyek értelmes és vonzó
elfoglaltságot jelentenek számukra. A sorstárs csoport tagjai meghívást kapnak az
élményszerző alternatív és művészeti foglalkozásokra.
A sorstárs csoportban végzett tevékenységek a pozitív értékek erősítését,
konfliktusmentes kommunikációt, a belső közösségépítést szolgálják a csoporton
belül, valamint hozzájárulnak a résztvevő fiatalok énképének fejlődéséhez azzal,
hogy közösség tagjaivá válnak, és létrehoznak, elérnek valamit, amire nemcsak ők,
hanem környezetük is büszke lehet.
A foglalkozások nyitottak, bárki csatlakozhat a csapathoz.

Bármiféle drogprevenciónak csak akkor lehet értelme, ha a szülői háttér nem ellene
dolgozik annak. Nehéz elkerülni a direkt prevenciót a fiatalok esetében, de még
nehezebb bevonni és partnerré tenni a szülőket. Nyilván nem azokról a szülőkről van
szó, akik egyébként is figyelnek a gyerekeikre és vannak is információik a
szerhasználatra vonatkozóan. A program két kihívással néz szembe e téren: mit
lehet tenni azokkal a szülőkkel, akik egészen magabiztosak abban, hogy az ő
gyerekeik rendben vannak, egészen biztosan nem nyúlnak droghoz, aztán mégis…
másrészt azokhoz a szülőkhöz is nehéz megtalálni az utat, akiknek tulajdonképpen
mindegy, mit történik a gyerekükkel, mert az is mindegy volt, hogy velük mi történt
annak idején.
Nem hisszük, hogy a program teljesen biztos megoldást kínál a szülők bevonására,
de kifejezetten foglalkozik ezzel a kérdéssel is. A "magabiztos" szülők számára
minden lehetséges fórumon érthető és a kockázatokat, veszélyeket reálisan
bemutató kampányt fogunk folytatni, a krízis tanácsadó szakemberünket pedig egy
hot-line telefonvonalon tudják majd elérni. A "mindegy, mi történik" szülők számára
pedig szinte ugyanazt kínáljuk, mint a gyermekeiknek: pozitív élményt, valódi döntési
és cselekvési lehetőséget, értelmes közösségi együttlétet.
A pályázat költségvetésében közösségi akciókat terveztünk. A szülőkből álló
csoportok maguk fogják eldönteni, környezetükben mire szeretnék fordítani azt az
összeget, aminek a felhasználásáról nemcsak dönteni kell, hanem részt is kell venni
a kivitelezésben. Ha focipályát szeretnének, akkor azt hoznak létre, ha közösségi
teret akarnak berendezni, akkor arra költhetik a támogatást. Ha a szülők aktívvá
válnak, elkezdenek tervezni. Aki tervez, az elkezd felelősen gondolkodni, és innentől
már beszélhetünk valódi szülői szerepről.
A szülőcsoportok nyitottak, bárki csatlakozhat a csapathoz.

Az előkészítés során két fókuszcsoportos beszélgetésre került sor, melynek
résztvevői a potenciális célcsoporttal kapcsolatba kerülő szakemberek voltak, akik
azt kérték, hogy egy leendő projekt részét képezze a témában érintett szakemberek
rendszeres találkozását, a koordinációt és szakmai ismeretszerzést célzó
tevékenység is.
Az egyes szenvedélybetegségekkel kapcsolatban érintett szakemberek számára
szervezett munkacsoportban a résztvevők ismereteinek bővítése, szemléletformálás
történik abból a célból, hogy a prevenció új technikáit megismerjék, a hangsúly
átkerüljön az adminisztratív megoldásokról a preventív, segítő (ok-okozati alapú
válaszokat kínáló) megoldásokra.
Egy-egy ügytípuson keresztül a csoporttagok megismerhetik az adott intézményben
alkalmazott módszereket, a kezelési lehetőségeket. Egymás tevékenységének
megismerése együttműködési folyamatot indíthat be, mely hatékonyabbá és
célzottabbá teszi a szakmai munkát. A munkacsoport tagjai motivációt, megerősítést,
támogatást nyújthatnak egymás számára mind mentális, mind pszichés értelemben.
Lehetőség van a csoporttagok szakmai ismereteinek bővítésére, eszköztáruk
színesítésére.
A munkacsoport tagjai havonta találkoznak.

Csoportvezető: Héri Andrea – 2001. február óta dolgozik a gyermekjóléti alapellátás területén,
jelenleg a Kistérségi Humán Szolgáltató Központ Család és Gyermekjóléti Központjának
intézményegység-vezetője, mellette terepmunkát is végez. Szociálpedagógus és mediátori
végzettséggel rendelkezik, részt vett konfliktuskezelő-, munkaerőpiaci integrációs- és roma
integrációs tréningeken is, valamint 2 éven keresztül egy TÁMOP programban esetmenedzserként
dolgozott.
"Napi munkám során gyakran találkozom a szenvedélybetegségekből adódóan szétesett családokkal,
és a velük foglalkozó szakemberekkel is. Jól ismerem a helyi viszonyokat és a város
intézményrendszerét, bízom benne hogy sikerül még hatékonyabb és eredményesebb
együttműködést kialakítani a városi szakemberek között.

A projekt keretében kortárs-segítő képzést szervezünk 14-18 éves fiatalok bevonásával. A
kortárs segítés azonos vagy hasonló korcsoportba tartozó személyek között megvalósuló
segítség, támogatás nyújtása, illetve a másik személyre irányuló aktív figyelem. A kortárs
program során a fiatalok megtanulják, hogyan tudják korrigálni és pozitívan támogatni
egymást.
A tizenévesek  társadalmi szokásai komoly kihívást jelentenek a felnőttek számára. Mára a
szülők, pedagógusok által képviselt elvek egy része a fiatalok számára elértéktelenedett. A
hasonló korosztályba tartozó kortárs segítők könnyebben és hatékonyabban érik el
nehézségekkel küzdő társaikat, mint egy korban idősebb személy. Kortársak között nincsen
hierarchiabeli különbség, amitől a segítségkérő elesettnek, inkompetensnek érezhetné
magát. A kortárs segítő úgy van jelen saját közösségében, hogy érzékeny a tagok
problémáira. Támogatóan fordul társai felé, és képes számukra hitelesen információkat
közvetíteni, ugyanakkor igen erős kohéziós hatást gyakorol egy adott iskolai közösségre.
A kortárs képzés során kiképzett kortárs segítők eredményesebben tudnak beavatkozni a
droghasználattal kapcsolatos folyamatokba. A képzés főként a szociális kompetenciák
fejlesztését szolgálja: a résztvevők magasabb szintre lépnek például az empátia, az aktív
figyelem és a kommunikáció terén. A képzés után a fiatalok részt vesznek a város
drogprevenciós tevékenységben, illetve segítik a problémával küzdő társaik eljutását a
megfelelő szakemberekhez.

Godó János – mentálhigiénés szakember, család- és gyermekvédő tanár, szupervizor-coach, aki szakmai tapasztalatait közel 30 éve gyűjti a humán segítés különböző területeiről. 

Az 1990-es évek elején, az akkor még úttörőnek számító hasonló hazai kezdeményezések között szervezték meg Egerben a kortárs-segítő képzést, majd ehhez kapcsolódva egy országos szakmai konferenciát. Azóta számos hasonló programban is részt vett.

Az egri RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat első vezetőjeként a munkájának fontos része volt az általános és középiskolákban, táborokban és egyéb ifjúsági színtereken végzett megelőző tevékenység.

Aradi Mária – felsőfokú közösségi-civil szervező képesítése mellett számítástechnikai és államigazgatási tanulmányokat folytatott. A Szabad Eklektikus Műhely egyik alapító tagjaként szociális területen szerzett tapasztalatokat.Az elmúlt 30 évben több munkaterületen kipróbálta magát, kivitelezői asszisztensként, igazgatási előadóként, adminisztrátorként,  marketingesként, civil-referensként, rendezvényszervezőként és vállalkozásfejlesztőként is dolgozott, majd a Vöröskereszt területi vezetője volt 2014-től. Life- és Business Coach képesítéssel is rendelkezik, mely tudását jelenleg a gyakorlatban kamatoztatja.

Biológia-kémia szakos tanári, szociálpedagógus, szociálpolitikus, munkajogi szakokleveles tanácsadói végzettségű, valamennyi területen kipróbálta magát. A Gyöngyösi Polgármesteri Hivatalban 2006 óta dolgozik személyzeti vezetőként. Ezt megelőzően a Hatvani Munkaügyi Központ munkatársa volt, ahol munkavállalási tanácsadóként tartott egyéni és csoportos foglalkozásokat. Életvezetési és pályaválasztási tanácsadás, saját élményű önismereti, kommunikációs, konfliktuskezelő és álláskeresési tréningek alatt szerzett tapasztalatot,   valamint részt vett önsegítő és kortárs csoportok vezetésében is.